-Szia! – köszönt…
-Csá…- én
-Őőő…szal ő itt Patty, akiről beszéltem, ő meg itt Hans. – Tom … Itt köhintettem, odakaptam a kezem a torkomhoz, és amikor elmentem inni, akkor jött ki… RÖHÖGÉS… Tom utánam rohant, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e… Megfordultam, és amikor látta, hogy könnyezek a nevetéstől, akkor ő is elmosolyodott azzal a kis hamis nevetésével…
- De jut eszembe… TE ELMONDTAD NEKI?? – én.
- Dehogy is! Csak majd elvisz egy pár helyre, ahol nagyon jókat fogtok/fogunk röhögni…csak pasik között…mert annyit mondtam neki, hogy még minket is lealázol NÉHA a szövegeddel…
-Ohh… Köszi… Ez egy nagyon nagy elismerés…jegyezd meg, mert ilyet többet nem fogok csinálni…
-Meg van jegyezve…
-Nah de menjünk ki, nehogy szegény srác azt higgye, hogy…
-Hogy mi itt kiröhögjük a háta mögött? Mert asszem h. akkor jól gondolja…- Kimentünk, és benyomtam a zenét…pont a Bullet for my Valentine CD volt betéve, és azt elindítottam… A hapsi befogta a fülét, és ordította, h. azonnal kapcsoljam ki…Erre lejjebb halkítottam, és megkérdeztem…:
- Nah mi van? Nem megy az iga a rockal?
- Én inkább rap párti vok…
- Tom is…vagy nem?
- De ő más…
- Héé! – Tom. Visszakapcsoltam a zenét, és közöltem a gyerekkel, h. ez az én lakásom, és ameddig itt vunk, addig azt hallgatunk, amit beteszek… Elpirult…
- Tuti h. vállalod? – Tom.
- Aha…muszály lesz… - Hans.
- Mert?? Mit?? Mit vállal? – Fordultam Tom felé…
- Csak egy picit jössz majd velünk bulizni meg minden…
- És majd megvédesz bennünket… - Hans.
-Én? Ne szórakoztassál már! – Fordultam H. felé, aztán vissza Tomhoz…-Hol is kezdjük??
- Nos tehát hnap buli lesz Hansnál, és el kell jönnöd…-T.
- Nekem?? – én.
- Nem! Szted magamban beszélek!? -  Tom.
- Hát te képes vagy arra is! – én flegmán, és megrántottam a vállamat
- Kössz… Nah erről beszéltem…- panaszkodott Hansnak.
- Nah hol van az a DVD? – én.
- Itt van … - Tom.
- Nah akkor beteszem…- én. – Maradsz itt? Megnézed vünk? – Hansnak.
- Őőő…nem, inkább hazamennék… - Hans.
- Nekem nyolc…ha mami vár, akkor hajrá! – mee.
- Ha ha ha! – Fintorodott el .
- Nah szia! – És kikísértem…

-Gyönyörűen kidobtad! – Tom.
- Én?? Nem szokásom… csak olyan csendes!
- Mert neki ilyen a természete!
- De azt nem mondod komolyan, hogy Monopolyzós bulit fog rendezni?? (*--- XDXDXD ---*)
- Nem hinném…Eddig mindig jó partykat csinált. Rem. h. most is olyan lesz…

Leültünk a TV elé, és megnéztük a DVDt…Vmi hiphopos – táncos cumó vt… de jó volt…már 10 éve táncolok…XD… (*--- tényleg!:$---*)

Tom elment, én meg egyedül maradtam. Köv. nap elmentem a bulira, amit Hans csinált… vagyis elmentünk, mert mostanában igen sokat lógtam Tommal, mivel Billel nem tudtam, mert ott volt nála az a kis cafka… Megdumáltuk, hogy ott alszom majd náluk. Elkezdődött a buli, de nem vt semmi extra…Velünk jött Dorcy meg Nicol is… Szegénykéimet, hogy meg nem sajnáljam, egyből felszedte 2 pasi, és aztán ott állt a többi 3 a sarkukba, h. megszerezhessék a számukat… Mondtam Hansnek, h. bocsi a tegnapiért, csak szar vt a kedvem, mondta, h. semmi…akkor Tom megérkezett a csaj-shoppingról, de egy egész maroknyi telefonszámmal…
-         Ez mind? – én.
-         Aha…de még nincs vége az estének… - Tom… itt röhögtünk mind a ketten…XD.
Nemtom miért, de a buli végéig egy pasi sem jött oda hozzám… de nem is bántam… Tom lekapcsolta vna őket… így legalább nem égetett a hülye koptatós dumáival…XD (Bocs Tomfanok!:D)
Aztán már csontra vége vt mindennek, és akkor eszembe jutott, h. hoppácska…Tom meg Bill tesók… És ha Tomnál alszom, akkor Billnél is…
-Őőő…nagyon nagy baj lenne, ha most nem mennék át?- Én
-Hh.? – Tom tökre felháborodottan…
-Öhm…Tudod te azt nagyon is jól! – én.
-Jahh… amiatt az otthon ülős ikrem miatt?
-Őőő…asszem…
-Jajj nem csináld már!
-De csinálom, mert az úgy nem jó, mert tuti h. összefutok vele…meg azzal a csajjal, és akkor tuti h. megtépázom…
-Hajjajj…akkor tényleg nem kell vele találkoznod! Vagyis a csajjal, mert akkor hívhatom a mentőket…Modell vagy mi a franc…
-Jajj de jó! Akkor egyenlő esélyekkel indulunk…
-MI? Ezt nem is mondtad…egészen idáig…
-Mit? Jahh…h. modell vok? Á…ez semmiség…csak egy hobbi…
-Ohh…Modell a tesóm csaja!
-Hát igen…MI?! Már járnak is??- én.
-Mivan? Ezt meg ki mondta??- Tom.
- Hát te!! H. modell a tesód csaja!!
- Jajj…te! Nem arra értettem…-Nah de figyelj…akkor én most hazamek… nincs kedvem sem Billhez, sem a csajhoz…
- De nem mész haza! – Tom egy kicsit erőszakosan… mintha megzakkant volna…
- Mert?
- Mert nem! – És itt megfogta a csuklómat, és elkezdett ráncigálni… Sikerült is neki, de öt méter után beleuntam, és megkérdeztem:
- Most meg mi a bajod?? Mi ütött beléd?
- Semmi! – Tom
- Félek tőled… - megfogtam a kezét, és lefejtettem az enyémről.
- Mert?
- Mert ijesztő vagy!! Ilyet még soha sem csináltál!
- Mert át kell jönnöd… ln is utálom azt a cicababát… és le kell hogy koptasd!!
- Én?? Azért azt se felejtsük el, h én szerelmes vok! És ha az neki jó, h. azzal, a lánnyal van, akkor áldásomat rájuk!!
- De neki nem jó!! Te jó ég!! Tudod hogy az csaj mit akar?? Hogy Billnek a fehér helyett pink melírjai legyenek!! (de ez csak az én fantáziám…)
- Mi?! Ezt miért nem mondtad eddig??
- Mert nem akartam, h felkapd a vizet…
- Nem kapom fel, hanem még jobban elszomorodok…
- Mert?
- Mert ha Bill bírja ezt a csajt, és még azután sem dobja ki, h át akarja festettetni a haját, akkor tényleg nem zavar… Vagyis zavar, csak nem tudok ellene mit tenni.
- De! Hogy átjössz! Mert ha nem, akkor még a végén Bill hupi-lilában fog legközebb feltűnni egy díjkiosztón, és ha ez tényleg így fog történni, akkor én elkezdem ásni a síromat… És akkor TH sem lesz többet, mert kilépek, és ez most csak azon a csajon áll…
- De az egész TH? MII??? KI AKARSZ LÉPNI?!
- Ha ez így megy tovább, akkor igen…ezért rángatlak, mert csak te tudod Bill véleményét megváltoztatni…
- Jó, átmegyek, de nem erőlteted azt h. beszéljek vele!! És nem is égetsz le!
- Ígérem…- Tom…de én éreztem, h a keze csuriban van…XDs
Elmentünk hozzájuk… Ahogy az ajtó elé értünk, azt hallottam, hogy valami koppan az ajtón, és törik…
-Te!Tom! – én.
-Ha?
- Anyud itthon van?
- Nem tom… Mert? Te is hallottad??
- Aha…de lehet h. akkor nem is kell beleavatkoznom abba, h. ekszakítsam őket…- Én. Fogtuk magunkat, Leültünk az ajtó elé, és nekidőltünk…Olyanokat hallottunk, hogy:
-  Mit képzelsz magadról? – Bill.
- Én vok az L.A. énekesnője! – Csaj… Húú gyerekek…itt mind a ketten elkezdtünk röhögni Tommal…
- Menj a házamból te kis elkényeztette cafka! Idejössz, eljátszod, hogy te vagy a legnagyobb fanom, lesmárolsz, és nekem kell észrevenni, hogy mással is kavarsz… - Bill. Irr felpattantam…volna, de Tom visszatartott…
- De tudod miért?
- Nem, de nem is vagyok rá kíváncsi!
- Pedig el fogom mondani! Mert te híres vagy, és ezt tuti h. el fogod mondani a sajtónak, ha nem te, akkor majd én, és akkor majd az LAnak is legalább annyi fanja lesz, int a THnak… És egyébként!! Nálad nem vagyok beképzeltebb, te kis… - De ’szegény’ nem tudta befejezni, mert nekiestem hátulról… Kiráncigattam, és Tom alig bírt róla leszedni. Aztán bementünk a házba, de Bill felrobogott a szobájába, és becsapta az ajtót. Elbeszélegettem a csajjal, hogy ezt az egészet hogy képzeli, és hogy mi az hogy Bill a beképzelt, menjen már el... Aztán mondta, hogy nagyon jó hogy járt Billel, meg minden…
- Mi az a minden?? – Én.
- Hát tudod… - csaj.
- Mi?? Az öcsémmel??? – Tom.
- Jaja…képzeld… - csaj.
- És mikor? – Mee…
- Amikor idejöttem. Az második héten…
- Miva?? – Tom… Ekkor felpattantam, és elrohantam. Gyilkolni tudtam volna, ezért jöttem el. Hallottam, hogy valaki ordítja a nevem, és jön utánam, de nem nagyon tudott érdekelni. Nem tudtam elhinni, hogy Billel már 4 éve a legjobb haverok vagyunk, és egy olyat nem mond el sem nekem, sem Tomnak, hogy legalább CSAJA VAN… Nem értettem semmit… Legszívesebben megsemmisültem volna, de tudtam, hogy nem szabad, mert a csajok is ott voltak, akik a legjobb barátaim voltak, és nem hagyhattam volna őket ott… Amúgy is…még soha sem akartam öngyi lenni, pedig már nagyon sok mindenen túl voltam.
- Patty!!! - hallottam egy fú hangját. Billé volt. Megálltam, magam elé néztem, megfordultam, és vki nekem ütközött…Bill volt az…Hamar felkapart a földről, és mondta, hogy ne haragudjak, meg hogy ő el akarta mondani, csak nem tudta mikor, meg mostanában nagyon kerültem, és még alkalma sem volt. Meg tudtam neki bocsájtani, mert a ’legjobb barátom’ volt. Leültünk egy padra, és beszélgettünk. Egy másfél óra múlva:
- Kérdezhetek valamit? – B.
- Aha.
- Szerinted még visszamehetek LAhoz?
- Mi van? Ahhoz a csajhoz, aki az imént hordott le mindennek?
- De ha nem kapod el, akkor még bármi lehetett volna, és az a baj, hogy én szerelmes vagyok belé!! És tényleg! Ha…
- Elég! – én. És elvoharzottam, de Bill gyorsabb volt, hirtelen felpattant, és elkapta a karom.
- Most meg mi a bajod? A legjobb barátom vagy! Neked sem mondhatom el az érzéseimet?! Nemhogy Tom meg anyu is utálja ’szegény’ csajt, még te is? – de végre észrevette, hogy patakokban folyik a könnyem. – Most meg mi a baj?
- Az.…h…ho…hogy… - én dadogva. – Szeret……
- IGEN?! – Bill már nagyon várva a választ.
- Fogd már föl hogy szeretlek!!

Bill reakcióját majd a köv. részben meglátjátok kedves blogolvasók…

Puszi: Patty. :¤