Nah akkor vágjunk bele...:

-Jössz akkor ma este moziba? – Kérdezte Nicol, aki az egyik legjobb barátnőm.

-Aha persze…-Én.
-És akkor mit nézzünk meg? – Dorcy, aki a másik legjobb…

-Lövésem sincs…-Én.
-Akkor majd ott eldöntjük…-N.
-Jó lesz az!- D.

-Nah akkor majd holnap találkozunk! - Én.
-Sziasztok!- És elköszöntünk…mindenki ment haza...oda, ahol már tök régen jártunk…XD…Mivel előző este széttomboltuk az agyunkat a koncerten, és utána még elhívott minket Bill egy buliba,  ahol tök jól éreztük magunkat…Ő az egyetlen pasi, akiben még vakon is megbíznék. Anyám… amikor hazamentem, megfürödtem, ls mint aki egy éve nem aludt volna, beájultam az ágyba…

 Reggel arra ébredtem, hogy valaki megcsörgetett…nem tudtam, hogy ki az…felvettem, és csak annyit hallottam, hogy recsegett a vonal, és hogy valaki beszélni PRÓBÁL…de nem tudott…halvány lila gőzön sem volt arról, hogy ki lehetett az…de még jó, hogy felkeltett, mert már délután 2 volt…
 Mindjárt megyünk a csajokkal a moziba…Jajj…valahogy nincsen semmihez sem hangulatom…Gyorsan lezuhanyoztam, fel a buszra, át a városon… Mind a két csaj ott állt, és nézték az órájukat, hogy hol is vagyok… Amikor feltűntem a ’láthatáron’, mindkettő elfordult, és megsértődött…

-Miért késtél bassz??- Dorcy.
-Őőő…- Én 2 ásítás között…
-Na mindegy…hagyjuk…- Nicol.
-Jut eszembe! Ma reggel benneteket nem hívott senki sem? Vagy is nem csörgetett meg?- Én.

-De! Engem Tom…- N.

-Igen? Ezt nekem miért nem mondtad?- D.

-Mert alig vagyunk itt 5 percee!!- N.
-Mi? De akkor TI IS KÉSTETEK!- Én.
-Hagyjuk…- D.
-Sztem is…- Én. És bementünk, megvettük a jegyeket, és néztünk ki a fejünkből…Én ültem középen…Vmi hülye horrort néztünk…Majdnem bealudtam…

Ez a nap is eltelt…

Este még cseszte a csőrömet, h. Nicolt miért hívta fel Tom…Lehet, hogy engem meg Bill hívott? Vagy most mi lehet?? Szal felhívtam N.-t:

-Szija!- Én.

-Hellóka! – N.

-Őőő…csak azért hívlak, hogy téged miért keresett Tom? – Én.

-Csak annyit mondott, hogy alig tudunk dumálni, mert pont a hegyek között vannak, és csak annyit szeretne, hogy…és itt megszakadt a vonal…
-És nem is izgat, hogy mit akart mondani? Tudod, hogy Bill a legjobb haverom, és ha valami baj lesz vele, én nem tudom, hogy mit csinálok!

-Tudom! Tudom! Ezért hívtam ma fel őket, hogy hol vannak, meg hogy mit csinálnak…és nem fogod elhinni, hogy mit mondott Tom…
-NAH?MIT??
-Jönnek vissza! – N.

-Szal németbe?Ez most komoly? De nekem Bill azt mondta, hogy koncertkörútra mennek…
-Így is volt, ameddig…
-De ugye nem Billel van valami??
-Deh. is! Hanem Gustavval…Eltörte a bal kezét...Ráesett az egyik erősítő…

-Szegény! És emiatt?
-Aha…-Nicol…és egy picit sajnáltam is őket, de egyben jó is volt, h. jön haza, németbe a legjobb haverom… Aztán letettük…én is felhívtam Billt, de nem vette fel…gondolom már megint a farzsebébe tette, ahonnan a turnébuszban képtelen kivenni…

Aznap alig tudtam elaludni… Következő nap már jött is a telefon, hogy miért kerestem, meg hogy jól vagyunk-e… És Bill azzal zárta a mondandóját, hogy majd ha hazajönnek, akkor majd mesél valamit. Mondtam neki, hogy akkor siessetek már!

Hazaértek… Egyből bementem Magdeburgba, hogy találkozhassunk…Leültünk egy presszóban…Kérdeztem, hogy mi is az, amit el akart mondani... Addig faggattam, ameddig bele nem vágott, vagyis ameddig inkább ki nem tört belőle a beszéd…Drága kis szófosó…:

-Szóval amikor kiszálltunk a buszból, és már vittük volna be a cuccost, akkor egy csaj rámtört…annyira aranyos volt…csak egy kicsit nagyon nyomult…
-De te nem szereted a nyomulós csajokat…Vagy most már igen, csak elfelejtettél nekem szólni?

-Nem! Nem változott az ízlésem! De David mondta, hogy ismerjem meg, mert igazándiból egy kedves aranyos lány…
-És?

-Hát és…eljött ide Madgeburgba, és addig nálunk fog megszállni, ameddig haza nem megy…

-És az meddig van?
-Mi?
-Ameddig haza nem megy!
-Kb. 3 hét…- Mondta Bill…Ekkor bennem valami megmoccant, a gyomrom mélyén…Nem tudom, hogy mi lehetett az…De azt éreztem, mintha egy darabot kitéptek volna  a szívemből… Talán az fájt, hogy egy csaj miatt el fogom veszteni a legeslegeslegjobb barátomat, akinek azóta nincsen barátnője, amióta majdnem járt velem, csak aztán megbeszéltük, hogy maradjunk barátok… És aki még azt is mondta, hogy még nincsen legjobb lány barátja, de szerinte már van…
-És holnap fogok vele találkozni megint, mert akkor érkezik meg a gépe Londonból.
-Angol??
-Aha…
-És mi a közös nyelv?
-A Német…természetesen…de még nagyon kezdetleges nála…Szóval azért angolul is szoktunk dumálni…Tudod…kézzel lábbal…
-Jahh…kézzel lábbal…-Mormogtam az orrom alá, hogy még véletlenül se hallja meg…
-Tess?-Bill.
-Óóó…semmi…de nekem most mennem kell, mert…mert…várnak rám Dorcyék…-Én.
-Jól van…-Felálltunk, puszi-puszi, és leléptem…Amikor elindultam, éreztem, hogy esik az eső…nem volt se esernyőm, se kapucnim, se semmim, amit a fejem fölé tarthattam volna…Gyorsan elhúztam, hogy Bill meg ne lássa, hogy sírok… Igen, sírtam…eddig ő még soha nem látott sírni, mivel minden bajommal hozzá fordultam, és valahogy mindig meg tudott nyugtatni, mielőtt kiborult volna a bili…De most…nem tudtam kihez fordulni, talán Nicolhoz meg Dorcyhoz, de most nem akartam senkivel sem beszélni. Csörgött a telefon… Bill volt az…Kinyomtam…És még kétszer felhívott, azokat már hagytam addig csörögni, ameddig le nem tette…

Oda mentem, ahol megismertem Billt…A stadionhoz, ahol ott sikítottam én is kb. 3 és fél éve, és ahol először pillanthattam meg a TH tagjait. Leültem a padkára, és néztem magam elé…a könnyeim csak egyre folytak és folytak…Átfutott a fejemen, hogy szétválasztom őket, de az nem az én stílusom...az is megfordult a fejemben, hogy én is ott leszek Billéknél kb. 3 hétig, ameddig a csaj...de nem legyek már ilyen jó barát...Majd maguktól rendeződnek a dolgok...Felcsöngött a fülemben a koncerten sikítozó tinik hangja...Megint rámjött egy sírógörcs... Lépteket hallottam...Felpillantottam, és láttam, ahogy egy alakot megvilágít a háta mögött világító lámpa...